...Száz láthatatlan csapdát rejt...
*~*~*~Angela szemszöge~*~*~*
Mindez már 5 éve történt... Azóta Angelissa már nyolv éves lett. Bár még csak nyolc éves, nagyon gyors, kitartó, magas a fájdalomkorlátja, és baro*ira jó harcos. Majdhogynem annyira, mint én... de csak azért, mert szinte én szoktam tanítani. De Angelicát már megelőzte. Angelissa nagyon jól halad. Na térjünk vissza a jelenre. A mezőn álltunk, ahol csak most vettem észre Angelissát. Ő a karjaimba ugrott.
- Jajj, te kis jóstehetség!- Nevettem fel, mire kedvesen magához ölelt. Lily, (aki Jane) szólalt meg.
- A te kislányod?- Kérdezte kiváncsian. Felé néztem.
- Hát mond...
- Igen... Ő az én anyucim!- Mondta Angelissa, mire csikizni kezdtem. Hangosan nevetett, és kérlelt, hogy hagyjam abba. Olyan két perc múlva abbahagytam, és Jane-hez (Lily) fordultam.
- Igazából a tanítványom, de ő a nevelt lányom is!- Mondtam neki mosolyogva, míg Angelissa a kezembe lihegett.- Na gyere...!- Mondtam neki, de ő felpattant, és átalakult őzzé. Elvigyorodtam, majd én is átalakultam. Egymást leelőzve mentünk a házunkhoz...Mögöttünk Angelica mosolyogva, fejét csóválva vezette a csapatot. Mikor odaértünk már egy egész kis tömeg gyűlt össze. A legtöbb az felnőtt volt, de volt köztük fiatal, sőt gyerek is. Az egyik lány (szakasztott Angenie) idejött Angelissára, mire ő lefeküdt a földre. Én visszaalakultam. Gyorsan odahuppantam Angelissa mellé, és a fülébe súgtam.
- Nem leszel te egyre lassabb?- Hengereltem fel. Felpattant, és visszaváltozott. Na most ő kezdett csikizni. Nevetve hátra dőltem a füvön. Végül, mikor már fájt a mellkasom én kezdtem csikizni, de most nem könyörültem meg neki. Vagy tíz percig csikiztem. Ő a végén szinte beleomlott a karjaimba, és lihegve vizet követelt. Elvigyorodtam, és intettem egyet a kezemmel. Angelissa kezében erre megjelent egy pohár. Miután megitta így szólt.
- Kár, hogy csak a képességet, és annak az irányítását nem kapom meg. Vagyis, azt, ahogy te írányítani már megtanultad...!
- Hát kétség kívül neked a legnehezett...