*~.~*~.~*~.~*~. Angelissa szemszöge.~*~.~*~.~*~.~*

- he...he...herceg?- Kerekedett el a szemem.- öööh... - gyorsan visszaültem, (mivel a meglepetésem hevében felpattantam az ágyról) nehogy összeroskadjak a szavak súlya

alatt. Azután szemeimet rávillantottam.- Ne hidd, hogy emiatt most isteníteni foglak...- Köptem oda a szavakat, mire fellélegzett, és leült mellém. Elkerekedett a szemem, és kiváncsian néztem rá. Mért könnyebbültél meeg?
- Örülök, hogy így látsz... - Mondta mosolyogva, mikor meglátta értetlen arcom, magyarázni kezdett.- Az emberek általában Istennek néznek, de nagyon unom már a "légy jó

herceg" és a "Te vagy a legjobb herceg" kezdetű behízelgő mondatokat.- Elmosolyodtam egy pillanatra és éreztem, hogy valami meleg végigfolyik bennem. Lassan bízni

kezdek benne. Egy pillanatra észrevehetetlenül megráztam a fejem és kétségbeesetten próbáltam az egyetlen- egyre inkább elúszó- bizonytalan gondolatom megragadni, hogy

ne bízzak benne. Ugyan, hisz mit árthatna? Kérdezi egy hang belülről. Pölö elfogad és kivégez! Vágtam vissza, mire csak megrázta a fejét. Nemtudom, hogy egy hang hogy

képes, de biztos voltam benne.

*~.~*~.~*~.~*~. Dorian szemszöge.~*~.~*~.~*~.~*

Amint apámék "végeztek" a lánnyal, beszaladtam hozzá, és elhoztam. Nagyon sovány volt, ezáltal könnyű... majdnem két napja aludt, mikor végre már felébredt. Vagyis felugrott, és az ágy háttámlájának feszült.
- Nem kell félned!- Mondtam rögtön angolul, mivel gondoltam, hogy az.
- Te... te ki vagy?- Kérdezte rekedten,s gyanakodva figyelt. Nem válaszoltam, csak lassan felálltam, óvatosan az egyik ajtó mögé belestem, hogy nem jön e senki, aztán kicsusszantam és pár percre eltűntem. A konyhába mentem, és halkan elvettem egy flakont. Mikor visszamentem, s beléptem az ajtón, akkor kelt ki az ágyból.
- Dorian vagyok.- Válaszoltam a korábbi kérdésére, s kérés nélkül a kezébe adtam a vizet.
- Köh...- Köszönte meg gondolom. Gyorsan inni kezdett, Majd halkan kezdett beszélni.
- Miért segítesz? És... ki vagy te? ... És hol vagyok? Mióta? Elengednek?- Zúdította rám a kérdéseket.
- Nemtudom, mondtam már, hogy Dorian, és Londonba, a palotába, lassan 2 napja, és valószínüleg nem.- Válaszoltam türelmesen.
- Mi??- Nézett bambán. kezdtem volna előről, mikor folytatta.- Nem azt kérdeztem, hogy hogyan hívnak, hanem, hogy ki vagy...- Mondta mérgelődve. Felsóhajtottam és a földre szegeztem a tekintetem.
- lll. Dorian herceg...- Hangom alig hallhatóan, és keserűen csengett.
- Her...MI?!?!?- Kérdezte hülledezve.
- herceg.- Jelentettem ki immár nyugodtabb hangon.
- he...he...herceg?- Kerekedett el a szeme.- öööh... - gyorsan visszaült, azután szemeit rám villantotta.- Ne hidd, hogy emiatt most isteníteni foglak...- Köpte nekem a szavakat, mire fellélegeztem. Elkerekedett szemmel, kiváncsian nézett. Leültem mellé.
- Örülök, hogy így látsz... - Mondtam immár mosolyogva, s mikor megláttam az értetlen pofiját, magyarázni kezdtem.- Az emberek általában Istennek néznek, de nagyon unom már a "légy jó herceg" és a "Te vagy a legjobb herceg" kezdetű behízelgő mondatokat.- Elmosolyodtam egy pillanatra és éreztem, hogy valami meleg végigfolyik bennem. Lassan bízni kezdek benne. Egy pillanatra észrevehetetlenül megráztam a fejem és kétségbeesetten próbáltam az egyetlen- egyre inkább elúszó- bizonytalan gondolatom megragadni, hogy ne bízzak benne. Ugyan, hisz mit árthatna? Kérdezi egy hang belülről. Pölö elfogad és kivégez! Vágtam vissza, mire csak megrázta a fejét. Nemtudom, hogy egy hang hogy képes, de biztos voltam benne. Gyorsan felálltam és kimentem a szobából, le a Terembe. Amint beértem letérdeltem.
- Hivatott apám? - Kérdeztem halkan.
- Igen.- Mondta elégedetten, hogy ilyen gyorsan reagáltam.- Feladatot szeretnék neked adni messze innen...

Oldal: 14.fejezet
(\) Lish x Jess x Leah x Yeaya (/) - © 2008 - 2024 - ang-kivalasztottak.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat