<ünnepelek!!! Örüljetek ti is! Ez a 20.-ik fejezet idáig még egy történetbe se jutottam el. Jó olvasást! =) >


//3 lány, 3 szemszög//



*~.~*~.~*~.~*~.Angelissa szemszöge.~*~.~*~.~*~.~*

Miután megebédeltünk, és elbúcsúztunk mindenkitől(inkább csak én(és Iantől nem), elindultunk. Az úton sokan nevettünk, összesen az én nagy, és két barátném (Jessie és Leah) kisebb bőrönddel, vagyis 3-mal, valamint a kis táskával a vállamon gyalogoltunk majdnem estig. Egyszerű volt, mivel mielőtt elindultunk, beavattam őket mindenbe, velem kapcsolatban. Leah még semmit nem tudott, így elölről kezdtem a történetem, ezen a héten harmadszor. Sokszor majdnem elestünk annyira kacagtunk. Egyszóval vidáman telt az út. Amikor ismerős telepre értünk a szívem hatalmasan dobbant, és gyorsan futni kezdtem. El is felejtettem, milyen érzés, amikor a szél az arcomba csap. Amikor a rétre értem a közepére siettem. Gyorsan leültem és behunytam a szemeim. Erősen koncentrálni kezdtem, és halkan érzékeltem, hogy Jessiék is ideértek. Nem foglalkoztam velük, csak koncentráltam. Hirtelen oda nem illő hangot hallottam meg. Felpattantak a szemeim és felugrottam. A múltban voltam, hajnalodott. Körbenéztem és elindultam a hang irányába. Angela volt ott, és a többiek. Fáradtam voltak, nem vitás, a szemük alatt hatalmas lila karikák.
- Ange!- Kiáltottam de nem fordult meg.- Angela...!- Próbáltam újra, és felé szaladtam, de mintha minél jobban szaladtam volna, annál inkább tűntek volna el. - Neh! - Kiáltottam, de nem felelt. Lerogytam a földre és a kezembe temettem az arcomat. Félek, hogy nem találjuk meg őket!
- Lish! - Hozott felém suttogást a szél.- Hagyjad! - Hallatszott egy másik hang. Fakó szemeimet rájuk emeltem.
- Jessie... Le...ah? - Kérdeztem halkan. Egyikük sem szólt, csak Jessie megölelt. Mindig tudta, hogy mikor kell beszélni. És, hogy mikor inkább nem.
- Jessie.
- Itt vagyok Lishi //Liszi// - Csak ő hív így. Mindig azt mondta, szeretne egy egyedi nevet, amin csak ő szólít. Akkor nevettem, de most már megértem. Neki nem volt barátnője sose. Én voltam az egyetlen és legjobb. Ahogy ő nekem. Mindent tudott rólam, csak épp teljesen más volt, mint én. Én is tudtam róla mindent. Egy ártatlan, szegény kislány, aki örülhet, hogy eljutott a kastély konyháig. Ő volt az egyetlen reményem, amikor Ian nem volt mellettem négy évig. Elmeséltem, hogy miket írt, még ha ő is elolvasta előtte. Ábrándoztam, hogy egyszer meg összeházasodom vele, még ha nem is voltam bele szerelmes, csak ártatlan gyerekbolondság. Elmondtam neki, hogy miért vagyok itt, és hogy mik a képességeim. Nem ítélt el, mert más vagyok, mint ő. Nem félt tőlem... mert megismert. Az egyetlen ember, aki kiismert egy nap alatt. Akiben még ismeretlenül is megbíztam. Szeretem. Igen. Szeretlek...
- ... Jessie! - Mormogtam halkan, de biztos voltam benne, hogy meghallotta.-
- Én is, kicsi Lishi.. Én is...

***

*~.~*~.~*~.~*~.Jessica (alias Jessie) szemszöge.~*~.~*~.~*~.~*

Lishi teljesen kikelt magából, gyorsan utánafutottunk.
- Ange! - Kiáltotta a csapat felé.- Angela...! - Gyorsan szaladt, mint még soha, de a képek csak távolodtak.- Neh!- Kiáltotta. Lerogyott és az kezébe bújtatta el arcát.
- Lish! - Szólongatta Diáleah.- Lish!
- Hagyjad! - Mondtam gyorsan. Ennyire már ismertem Lishi-t, hogy tudjam, ilyenkor nem jó zavarni. Egy erőtlen hang hallatszott halkan.
- Dzsehsszi... Lé.. áhh? - Nem szóltam, csak mellé térdeltem és átkaroltam.
- Jessie.
- Itt vagyok Lishi... - Mondtam és szorosan átöleltem, ő pedig úgy lógott a karomban, mint egy rongybaba.- Ne félj, megtaláljuk őket! - Súgtam neki.- Sikerülni fog! - Ismételtem, de nem tudom hallotta-e, eléggé a gondolataiba mélyedt.
- Szeretlek... Jessie!- Mormogta hirtelen.
- Én is, kicsi Lishi.. Én is... - Mondtam. Ekkor már Diáleah is letelepedett. Gondolom az már leesett, hogy nem igazán kedvelem. Eddig csak én voltam Lishinek, meg persze Ian. Hogy féltékeny vagyok? Nem. Csak félek, hogy elvesztem, piszkosul félek.

*~.~*~.~*~.~*~.Diáleah szemszöge.~*~.~*~.~*~.~*

Miután elindultunk sokat nevettünk, de nem tudtam elűzni magamból az érzést, hogy Jessica nem igazán kedvel. Tudom, hogy Jess-nek szokták szólítani, de... egyszerűen nem visz rá a lélek. Kedves lány, tényleg, de... valamiért ösztönösen taszítom. Aranyos és okos, ahogy Lish is. Hogy is szólította? Li... Li... Li... Liszi! Nem... Lishi!! Ez volt az.
- Szeretlek... Jessie! - Hallottam meg valamit amitől ültömbe is megdermedtem.
- Én is, kicsit Lishi.. Én is... - Hangzott a válasz. Egy kicsit (nagyon) dühösen felpattantam és elővettem a sajátom és Lish hálózsákját is, mivel Jessicáé már kint volt vajmi csoda folytán. és leraktam. Eközben Lish elaludt a lány karjaiba, ő pedig befektette a hálózsákjába (Lish-ébe persze) majd ő is a sajátjába, így már mindketten feküdtünk.
A kezeimre támasztottam tarkómat,
figyeltem az égen a csillagokat,
Ahogy még nagyon-nagyon régen,
Millió fényvaló csillámlott az égen.

Jutott eszembe a gyerekdal, melyet még régen apukám mondott, mikor táboroztunk. Nagyon hiányzik ő is és a bátyám is! Félek, hogy elveszítem őket. De ők már nem léteznek számomra. Már soha többet nem látom őket, ebben biztos vagyok. Most már ők a családom. És szeretem a családom!

Oldal: 20.fejezet *----*
(\) Lish x Jess x Leah x Yeaya (/) - © 2008 - 2024 - ang-kivalasztottak.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat